Egy unalmas, ráérős órámban született a „Négy hölgy”, ami hűen tükrözi a Pénteket, a hatodik órát, az álmos, örömtelen hangulatot, a zsibongó zajt, a fülledt, nehéz levegőt, az egész, küzdésekkel teli hetet, ami már önmagában ok az ilyen depresszív hangvételű versre.

Nem is beszélve arról, hogy aznap szinte az ölembe pottyant az ötlet – bár eredetileg nem nekem szánták – egy barátnőm szájából. Az ő javaslata az volt, hogy írjak a vízről. Ezt én kerekítettem ki a négy elemre, azaz a négy hölgyre. És hát valljuk be, róluk mégsem írhattam ilyet, hogy: „Vígan jádznak a réten, / Mint csillagok az égen”, mert hogy hangzana!? Egy ilyen megformálásban elveszne a tekintély, az erő, minden, ami mondák, mítoszok és legendák formájában megmaradt az évszázadok során.

Senki nem értékelte, csak Harmatos Hópehely, akinek itt és most köszönetet is mondok ezért. Mindenki a „Hókristály”-t tartotta jobbnak, és nem lett igazuk. Míg ez a lehető legjobb, azaz az első helyen végzett, addig a „Hókristály”-nak be kellett érnie a harmadikkal.

Az iskolai versmondó versenyen is ezzel indultam, de előtte külön megkérdeztem a szervező tanárt, hogy lehet-e saját művel. Azt mondta, hogy igen. Amíg a zsűri értekezett, mindenki gratulált a jól sikerült szereplésemhez, az összes résztvevő bizton állította, hogy a helyezettek között leszek. Ezek után rosszul esik, amikor kijelentik, hogy lett volna esélyed, ha más írta volna.

Ezekkel a gondolatokkal bocsátom útjára ezt a verset.

 

Tűz és víz, lég és föld,

Akár négy, büszke hölgy.

Itt, ahol áll e völgy,

Harcol már a négy hölgy:

Tűz és víz, lég és föld.

 

Tűz és víz, lég és föld,

Négy, mit hamvába ölt

Az ellen, s erről költ:

Minden órát így tölt.

Tűz és víz, lég és föld.

 

Tűz és víz, lég és föld,

Ezért dugába dőlt,

Kínjaikkal élnek ők,

Szenved a négy szép hölgy:

Tűz és víz, lég és föld.

 

Tűz és víz, lég és föld,

Itt állok, s itt e tőr.

Ifjak, e viszály ős,

Ám felettem eldőlt:

Tűz vagy víz, lég vagy föld.

Szerző: Rózsakönny  2010.04.05. 14:59 1 komment

Címkék: elemek viszály allegória

A bejegyzés trackback címe:

https://gorongyosutak.blog.hu/api/trackback/id/tr941896341

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Harmatos hópehely 2010.04.10. 17:50:17

Muszáj hozzáfűznöm, hogy a mai városi versmondón egy induló versenyző hozzátartozója vagy kísérője, tudom is én, megkérdezte, hogy mégis milyen verset javasolnak a továbbjutók számára a megyei versenyre a zsűrik. Namármost elmondta, hogy a lány otthon hosszasan keresgélte a megfelelő verset, eredménytelenül. Arra jutott, hogy egye fene, ír egyet, és elmondja. Mégsem lett így végül, de nem ez a lényeg. A zsűri válasza az volt, hogy: miért ne? Volt már rá példa, és semmi baj vele, ha valaki saját verset mond. Az első Rózsakönny volt, aki az eszembe jutott.

Rózsakönny, ezzel nem a szívedet akarom fájdítani, csak biztosítani róla, hogy egy ehez értő szakember is úgy vélekedik, mint te. Szóval ne vegye el ez az incidens a kedvedet! És befejezésképpen elmondanám, hogy a szóban forgó zsűritag nem más, mint iskolánk egy volt tanára, nyilván magyar tanár. S. M. tanárúr volt kollégája! és mint köztudott, azért egy erős iskola a miénk, jó tanárokkal! Szóval valódi szakértői véleményt kaptál az ügyedben!
süti beállítások módosítása