Egy nap kinéztem az ablakon, és láttam, hogy vihar készülődik. Száguldozott a szél, fésülgette a fák lombját, zúgott, zengett mindenfelé. És akkor megint éreztem. Hogy mit? Azt, amit minden vers megírása előtt érzek. Hogy le kell írnom, muszáj. De nem tudtam befejezni, mert…

Egy magyar órán kezdtem írni, mert unatkoztam, mondván: „Úgysem lesz belőle semmi!”. Nem mintha nem lett volna vele célom – hogyne lett volna?, - egy irodalmi pályázat kiírására kezdtem papírra vetni a napok óta körvonalazódó gondolatot. Otthon mindenkinek nagyon…

Egy unalmas, ráérős órámban született a „Négy hölgy”, ami hűen tükrözi a Pénteket, a hatodik órát, az álmos, örömtelen hangulatot, a zsibongó zajt, a fülledt, nehéz levegőt, az egész, küzdésekkel teli hetet, ami már önmagában ok az ilyen depresszív…

Mikor írtam, akkor halt meg apa egyik volt munkatársa. Már akkor, amikor hívták, ránézett a telefonra, és megérezte, hogy valaki meghalt. Az értetlenség, hogy valaki nincs többé, nem csak rajta, de nemsokára rajtam is érződött. Földrajzot kellett volna tanulnom, de nem tudtam.…