Mikor írtam, akkor halt meg apa egyik volt munkatársa. Már akkor, amikor hívták, ránézett a telefonra, és megérezte, hogy valaki meghalt. Az értetlenség, hogy valaki nincs többé, nem csak rajta, de nemsokára rajtam is érződött. Földrajzot kellett volna tanulnom, de nem tudtam. Nekiálltam, és órákon keresztül csak körmöltem. Nem érdekelt. Ki kellett írnom magamból, nem tehettem mást.
Most persze azt gondolod, hogy depressziós vagyok. De ez nem igaz. Akkor lennék az, ha ez a vers nem született volna meg.
És majd eljő a halál,
Lehet tél, vagy lehet nyár.
Pénzed sok volt? Tán kevés?
Nem számít, vége, kész!
Szerető volt? Jóbarát?
Ellenséged, ki csalárd?
És majd eljő a halál.
Lakod pad volt? Avagy ház?
Őrült voltál, vad bolond?
Iskolát járt nagy tudós?
Volt-e kedves családod?
Magányban jött halálod?
És majd eljő a halál,
Ő az, ki semmit nem vár.
Becsületes, bandita:
Őneki mind egykutya.
Hogy éltél? Mit csináltál?
Vége van, nem számít már.
És majd eljő a halál!
Mondd el mégis mit vártál?
Loptál, csaltál, bűnöztél?
Bárdja lesújt: végeztél.
Éltél jól, és boldogan?
Most sírban fekszel, holtan.
És majd eljő a halál!
Földrengés, cunami, ár?
Fejen talált egy tégla?
Szeretőd már nem bírta?
Ármány volt vagy véletlen?
Nem maradtál életben?
És majd eljő a halál…
Megváltott téged, vagy fájt?
Nehéz volt az életed?
Hitted, rosszabb nem lehet?
Vagy te jöttél volna tán,
S lent fekszel a porba már?
És majd eljő a halál…
Mindegy neki, mi voltál:
Költő? Orvos? Tűzoltó?
Jogász? Tanár? Faragó?
Netán pék? Vagy hontalan?
Ott már mindegy: ott alant.
És majd eljő a halál,
És mindenhol megtalál!
Utazáson, hotelben,
Kávéházban, motelben,
Iskolában, az utcán,
Prérin, erdőn pusztán.
És majd eljő a halál!
És minden emberre vár!
Nem válogat, hullanak,
-Mint a légy,- bárdja alatt.
És aki sír, kinek fáj,
Nem te vagy, hisz vége már.
És ha eljő a halál:
Nem látsz, nem hallsz, nem élsz már!
Minek díszes temetés?
Neked mindegy, elmentél.
De tudd, eljő a halál!
És valahol rád is vár!
Pénzed sok volt? Tán kevés? Nem számít, vége, kész! Szerető volt? Jóbarát? Ellenséged, ki csalárd? És majd eljő a halál. Lakod pad volt? Avagy ház? Őrült voltál, vad bolond? Iskolát járt nagy tudós? Volt-e kedves családod? Magányban jött halálod? És majd eljő a halál, Ő az, ki semmit nem vár. Becsületes, bandita: Őneki mind egykutya. Hogy éltél? Mit csináltál? Vége van, nem számít már. És majd eljő a halál! Mondd el mégis mit vártál? Loptál, csaltál, bűnöztél? Bárdja lesújt: végeztél. Éltél jól, és boldogan? Most sírban fekszel, holtan. És majd eljő a halál! Földrengés, cunami, ár? Fejen talált egy tégla? Szeretőd már nem bírta? Ármány volt vagy véletlen? Nem maradtál életben? És majd eljő a halál… Megváltott téged, vagy fájt? Nehéz volt az életed? Hitted, rosszabb nem lehet? Vagy te jöttél volna tán, S lent fekszel a porba már? És majd eljő a halál… Mindegy neki, mi voltál: Költő? Orvos? Tűzoltó? Jogász? Tanár? Faragó? Netán pék? Vagy hontalan? Ott már mindegy: ott alant. És majd eljő a halál, És mindenhol megtalál! Utazáson, hotelben, Kávéházban, motelben, Iskolában, az utcán, Prérin, erdőn pusztán. És majd eljő a halál! És minden emberre vár! Nem válogat, hullanak, -Mint a légy,- bárdja alatt. És aki sír, kinek fáj, Nem te vagy, hisz vége már. És ha eljő a halál: Nem látsz, nem hallsz, nem élsz már! Minek díszes temetés? Neked mindegy, elmentél. De tudd, eljő a halál! És valahol rád is vár!
Utolsó megjegyzések