Húsvétra kaptam néhány bonbont, és elérkezettnek láttam az időt arra, hogy végre papírra vessem a gondolataimat a csokoládé iránt. Akkor írtam, amikor a „Vihar előtt” – öt befejeztem. Egy hatalmas epres bonbon társaságában alkottam, de a vers végére derült…

Egy nap kinéztem az ablakon, és láttam, hogy vihar készülődik. Száguldozott a szél, fésülgette a fák lombját, zúgott, zengett mindenfelé. És akkor megint éreztem. Hogy mit? Azt, amit minden vers megírása előtt érzek. Hogy le kell írnom, muszáj. De nem tudtam befejezni, mert…

Egy magyar órán kezdtem írni, mert unatkoztam, mondván: „Úgysem lesz belőle semmi!”. Nem mintha nem lett volna vele célom – hogyne lett volna?, - egy irodalmi pályázat kiírására kezdtem papírra vetni a napok óta körvonalazódó gondolatot. Otthon mindenkinek nagyon…

A versben szereplő szakkifejezéseket nem biztos, hogy érteni fogod, de a lényegét mindenki kacagtatónak, viccesnek találta, tehát megértette. A kórustábor hagyománnyá vált, utolsó estén megrendezett „Ki mit tud?”-jára írtuk, Harmatos hópehely, Koltay Zsuzsi, és én.…

Judit a versben – vagy inkább a balladában – Jurisics Miklós lánya. Nem tudok róla, hogy lett volna neki, de mivel egy balladát kellett az utolsó erdei iskolai napra írni, valamilyen szomorú szálat bele kellett szőni, ami jelen esetben ez. Hogy miért nem a végső…

Régen írtam, nehéz visszaemlékezni a körülményekre. Leginkább a kötelesség nyomása alatt született. Erdei iskolába mentünk, és csapatom, a „Kőszegedi krónikások” sok feladatot kapott, többek között az indulót. Magamra vállaltam a feladatot, hogy megírom, mivel…

Egy unalmas, ráérős órámban született a „Négy hölgy”, ami hűen tükrözi a Pénteket, a hatodik órát, az álmos, örömtelen hangulatot, a zsibongó zajt, a fülledt, nehéz levegőt, az egész, küzdésekkel teli hetet, ami már önmagában ok az ilyen depresszív…